2008. június 9., hétfő

Lázbérc, takonyvölgy és Norvégia

Az az igazság, hogy hétvégére sikerült összeszednem egy jófajta betegséget, amivel elszórakozhattam, időtöltés gyanánt. Pénteken egész nap úgy éreztem, mintha hibásan működne a hűtőrendszerem, mert hol melegem volt, hol meg hidegem. Egész nap csak öltözködtem, meg vetkőztem éppen a pillanatnyi mikroklímám szerint, olyan voltam, mint valami cikruszi bohóc, akinek az a világszáma, hogy 10 perc alatt 300-szor átöltözik. Egész nap csak a kardigán zippzárjával ciceregtem ahogy rángattam leföl. Hála a mindenhatónak, aki a saját képére engem is megteremtett, még pont ki tudtam húzni a munkaidő végéig, igen rosszul esett volna, ha idő előtt abba kellett volna hagynom a nemzet szénásszekerének a tolását. Aztán öt óra után két perccel fejjel bezuhantam az ágyba, magamra rántottam három paplant, oszt hajcsi. Écaka aztán megint belefogtam a bécsikeringőbe, hol betakaróztam, hol ki, de olyan is volt hogy félig takaróztam be és kinyitottam az ablakot, 10 perc múlva becsuktam az ablakot és három paplan, amit aztán 5 perc múlva lerúgtam magamról és nyithattam megint ki az ablakot. A szombatot egyhuzamba végigdöglöttem, aminek az eredménye az lett, hogy megfájdult a nyakam, meg a hátam, úgyhogy vasárnapot már inkább függőlegesbe töltöttem, igaz már nem is voltam olyan szarul, csak kicsit. Most éppen ott tartok, hogy a hőháztartásom már stabilizálódott, a torkom az még fáj baszottul, ráadásul olyan, mintha egy nokedli megült volna a gigámon, aztán se le se fel, se lenyelni nem tudom, se megrágni, csak nyeldeklek, mint a kisdiák, aki rábaszta a tanár ujjára a teremajtót, hogy leesett róla a köröm.

Viszont valamelyik écaka láttam életem legeslegjobb betelefonálós játékát. Valamelyik fiszemfaszom kábeles adón volt, már nemtom melyiken. Volt egy feladvány mondani kellett IA-ra végződő országokat, és aki eltalálja, hogy mi van a borítékban az nyer péztet. Egy faszi vezette, kegyetlen sót levágott, azért is ragadtam ott. Előszöris az arcomba ordított, hogy neki már mennie kell és nem maradhat tovább, ez a műsor vége, úgyhogy még van 10 másodperc, hogy valaki telefonáljon. Elkezdett visszaszámolni, 10 másodpercet elhúzta kb. negyed óráig. Letelt az idő, akkor meg úgy nézett rájam, hogy majd elsüllyedtem szégyenembe. Elkezdett ordítani, hogy ménem telefonálok, amikor tudja, hogy tudom a megfejtést, hisz ez olyan nyilvánvaló és egyszerű feladvány, nem hiszi hogy én nem tudom és rohaggyak meg, ha nem telefonálok, mert amúgy meg a műsor vége van már, és mennie kell, nem maradhat tovább, mert ennyi, kész, vége a műsornak, de azért még van pár másodperc és telefonáljak. Na ezt így nyomta vagy félórát, hogy már mindjárt megy, volt hogy az ajtóból fordult vissza, meg kiintegetett a képernyőből valakinek, hogy mindjárt indul, aztán még elmondta tízszer, hogy micsoda nyilvánvaló és egyszerű. Nekem is eszembejutott hirtelen akár 10 ország is,pl. Dánia, Albánia, Litvánia, Nickaragia, szóval volt lehetőség. Aztán eccercsak jött egy telefonáló, valami öregasszony elhitte, hogy tényleg tudja a megfejtést, aztán jól jön a kis pénzecske is, úgyhogy méne. Innentől idézek:
- Haló!
- Haló, tessék mondani a megfejtést!
- Norvégia!
- Sajnos nem, mert Mikronézia. Aviszontlátásra.
Következő pillanatban már reklám volt. Gondolom, hogy ne hallatszon be a méteres káromkodás. Én viszont jót röhögtem.

Nincsenek megjegyzések: