Lázbérc, takonyvölgy és Norvégia

Az az igazság, hogy hétvégére sikerült összeszednem egy jófajta betegséget, amivel elszórakozhattam, időtöltés gyanánt. Pénteken egész nap úgy éreztem, mintha hibásan működne a hűtőrendszerem, mert hol melegem volt, hol meg hidegem. Egész nap csak öltözködtem, meg vetkőztem éppen a pillanatnyi mikroklímám szerint, olyan voltam, mint valami cikruszi bohóc, akinek az a világszáma, hogy 10 perc alatt 300-szor átöltözik. Egész nap csak a kardigán zippzárjával ciceregtem ahogy rángattam leföl. Hála a mindenhatónak, aki a saját képére engem is megteremtett, még pont ki tudtam húzni a munkaidő végéig, igen rosszul esett volna, ha idő előtt abba kellett volna hagynom a nemzet szénásszekerének a tolását. Aztán öt óra után két perccel fejjel bezuhantam az ágyba, magamra rántottam három paplant, oszt hajcsi. Écaka aztán megint belefogtam a bécsikeringőbe, hol betakaróztam, hol ki, de olyan is volt hogy félig takaróztam be és kinyitottam az ablakot, 10 perc múlva becsuktam az ablakot és három paplan, amit aztán 5 perc múlva lerúgtam magamról és nyithattam megint ki az ablakot. A szombatot egyhuzamba végigdöglöttem, aminek az eredménye az lett, hogy megfájdult a nyakam, meg a hátam, úgyhogy vasárnapot már inkább függőlegesbe töltöttem, igaz már nem is voltam olyan szarul, csak kicsit. Most éppen ott tartok, hogy a hőháztartásom már stabilizálódott, a torkom az még fáj baszottul, ráadásul olyan, mintha egy nokedli megült volna a gigámon, aztán se le se fel, se lenyelni nem tudom, se megrágni, csak nyeldeklek, mint a kisdiák, aki rábaszta a tanár ujjára a teremajtót, hogy leesett róla a köröm.

Viszont valamelyik écaka láttam életem legeslegjobb betelefonálós játékát. Valamelyik fiszemfaszom kábeles adón volt, már nemtom melyiken. Volt egy feladvány mondani kellett IA-ra végződő országokat, és aki eltalálja, hogy mi van a borítékban az nyer péztet. Egy faszi vezette, kegyetlen sót levágott, azért is ragadtam ott. Előszöris az arcomba ordított, hogy neki már mennie kell és nem maradhat tovább, ez a műsor vége, úgyhogy még van 10 másodperc, hogy valaki telefonáljon. Elkezdett visszaszámolni, 10 másodpercet elhúzta kb. negyed óráig. Letelt az idő, akkor meg úgy nézett rájam, hogy majd elsüllyedtem szégyenembe. Elkezdett ordítani, hogy ménem telefonálok, amikor tudja, hogy tudom a megfejtést, hisz ez olyan nyilvánvaló és egyszerű feladvány, nem hiszi hogy én nem tudom és rohaggyak meg, ha nem telefonálok, mert amúgy meg a műsor vége van már, és mennie kell, nem maradhat tovább, mert ennyi, kész, vége a műsornak, de azért még van pár másodperc és telefonáljak. Na ezt így nyomta vagy félórát, hogy már mindjárt megy, volt hogy az ajtóból fordult vissza, meg kiintegetett a képernyőből valakinek, hogy mindjárt indul, aztán még elmondta tízszer, hogy micsoda nyilvánvaló és egyszerű. Nekem is eszembejutott hirtelen akár 10 ország is,pl. Dánia, Albánia, Litvánia, Nickaragia, szóval volt lehetőség. Aztán eccercsak jött egy telefonáló, valami öregasszony elhitte, hogy tényleg tudja a megfejtést, aztán jól jön a kis pénzecske is, úgyhogy méne. Innentől idézek:
- Haló!
- Haló, tessék mondani a megfejtést!
- Norvégia!
- Sajnos nem, mert Mikronézia. Aviszontlátásra.
Következő pillanatban már reklám volt. Gondolom, hogy ne hallatszon be a méteres káromkodás. Én viszont jót röhögtem.

Mélabús pásztorkutya

Az az igasság, drága feleim, hogy azé nem írtam már vagy fasztuggya mióta, mert nem történik semmi. A kedvem körülbelül a béka segge alatt van, mint a mélabús pásztorkutyáé, akit a címben emlegettem (legyen mondjuk a neve Zádori Ferenc díjnyertes pásztor és kutya).

A melóba csak szívás van, mint egy jól menő kuplerájban, csak valahogy a felállás nem az igazi, mert mi szívunk, ahelyett, hogy ugye minket szívnának. Márpedig a sorrend nem mindegy. Különbenis egy kuplerájban jobb elsőnek lenni mint utolsónak, hamár a sorrendről beszélünk. De ezt én csak így hallottam ugye...egy haverom mondta...khm...

Zenélés most takarékon pislákol éppen, mert Baluék készülnek a koncertre, nagy elánnal. Fasza lesz, annyi biztos, hogy én nem úszom meg józanul. A mi próbáink most ez miatt elmaradtak ebben a hónapban, de alig tudok már a seggemen megülni egy helyben, mer nem tudom levezetni az energiát magamból. Nehogy az legyen, hogy végre dob mögé ülök, aztán az első ütésbe beleviszem az összes felgyűlt enerdzsit, aztán olyat sújtok a dobbszettre, hogy a pergő felcsúszik a könyökömig, a pedálra meg olyat taposok, hogy a kalapácsot átlövöm a lábdobon, aztán beleáll szemben a falba, meg szerteverem a csilivili, alig használt cinjeimet, vihetem leadni a méhtelepre, oszt ott is csak fintorogva fogják átvenni, hogy miez a gyalázat. Majd kiraknak a próbateremből, mert elemi csapásra nem kötöttek biztosítást. Viszont végre kidobolnám magam. Meg legalább végre történne valami vidámság.

Volt a héten lakógyűlés. Aszittem nem élem túl. Nem mesélem most el, mert kevés hozzá a lelki erőm, hogy újra átéljem. Viszont megnyugodtam, hogy a mi házunkban is van elég hülye, legalább nem lógunk ki a sorból. A téma a ház felújítása és korszerűsítése, és a kivitelező cég adott elő zenés, műsoros estet. Eljött a kivitelező cég vezetője, meg az építésvezető, meg a finanszírozás vezetője, meg a buszvezető, meg Csingacsguk az apacsok vezére, meg az alpolgármester is. Elég jó előadást rittyentettek, nekem teccett, alá is írtam. Legnagyobb számot pont az én szomszédom adta elő. Csak egy részletet idézek fel a műsorából, amikor fennhangon felelősségre vonta a cégvezetőt, hogy ugyan mióta van ő ebben a szakmában, és a cégvezető szerényen annyit mondott, hogy 18 éve, akkor nagy felindult érzelemmel az arcán hozzávágta, hogy ő viszont 30 éve postás. Aztán ez a vonal ennyiben maradt, gondolom ez olyan lehetett neki, mint amikor autóskártyáztunk és a KGST Wartburgot legyőzte a Lamborgini Diablo. Nade mindegy.

".....és a 2351231278381273123126371. napon teremté Isten a PetyusBlogot, s látá az úr hogy valamit jól elbaszott..."

Hát énis erre a sorsra jutottam, hogy nekem is lett blogom. Öszintén szólva a PetyusBlog megszületése nem teljesen csak az én számlámra írható. A vétségben jelentős szerepe vagy Bagyinak is, mert csinált magának blogot és ezt én nem nézhettem tétlenül, úgyhogy nekem is kellett csinálni egyet, kipróbálásféleképpen. Ráadásul Balunak is van, és mégis van neki családja is, meg földönfutó se lett tőle, úgyhogy nem lehet ez olyan veszélyes dolog. Remélem lebuzizni se fog senki.

Nemtom mit fogok ide írni, de ahogy magamat ismerem, leginkább a tömény hülyeségnek látom esélyét. Majd néha megpróbálok valami komoly dolgokról is írni, pl az árpádház portásának hiteles családfájáról, vagy az Ikarus buszgyár 1934-es gazdasági mutatóiról. Majd kiderül mi lesz belőle. Bagyi azt mondta, hogy ő fogja olvasni, úgyhogy nem maradok közönség nélkül se.

Első megmozdulásommal felhívnám a figyelmet Bagyi és Balu blogjára is, ne csak engem anyázzatok. A linkek azok jobb oldalt vannak. Ja meg a zenekar oldalának a linkje is ott van. Ráadásul oda is csak én írok, mert a többiek basznak írni akármit is. Ilyen emberekkel vagyok körbevéve. Hogy fogja így az emberiség meghódítani a naprendszert? Ezekkel? Ugyan...