2008. március 17., hétfő

Pipázásrul, errül, arrul...

Az az igazság, hogy eldöntöttem, hogy kiprobálom a pipázást (hehe, jóvan, nem fogok senkit lepippantani, lehet csendbe maradni). Ezidáig szivaroztam, ez is jó mulatság, de gondoltam a pipázást is ki kéne próbálni, mert az is tetszik. Nekifogtam elmélyülni a témában, hát tudományban nem sokkal marad el a mikrobiológiától, vagy a génsebészettől, kicsit sokmindenre oda kell figyelni. Aszittem, hogy csak veszek egy csibukot, megtömöm valami kapadohánnyal, fájör in de hól, oszt pipázok mint egy törökbasa. Na a lóf...illetve a csudát.

Először ott kezdődik, hogy kurva sok pipa közül melyiket vegyem ugye. Az egyik így sederedik, a másik úgy kanyarodik, ilyen betét, olyan filter, gyökérpipa, tajtékpipa, még a Gyűrűk urában lévő összes pipát is megvehetem akár. Akkor utánna meg jött a pipadohány. Ne vegyek ilyet, mert ez szar, de azt meg csak az vegye aki nem kezdő, mert lezsibbad a feje, amaz meg aromásított, de az meg nem mindenkinek teccik. Mondjuk egy csirkepörköltnokedlival ízűt kipróbálnék, innék hozzá uborkalevet.

Na, ha megvan a tőtelék, akkor még mindig nem vagy ki a vízből, mert nem csak annyi az egész, hogy telivágod a pipát, kisujjaddal ráfojtassz, oszt szíhatod. A lóf...csudát! Egy pipát azt be kell járatni, mint régen a skoda százhuszat, nem lehet csak egyből belecsapni a lecsóba.
Először tömd meg lazán, csak félig, aztán óvatosan gyúccsá rá, de ne szívd el, hanem hagyd égni, hogy a tűztér jól kiégjen. Félóránként megint gyújtsd meg, és megint hagyd égni. Olyan óvatosan kell vele bánni, mint a szűzmárja kedvenc lábasával. Aztán még vagy kéthónapig ne is használd rendszeresen, mert akkor elbaszod a jókis pipát.

A másik tévhitem az volt, hogy mindenkinek van egy darab pipája, oszt abból porszívózik, csak a gyűjtőknek van ezer. Na a lóf...azaz csudát! Nem lehet ám más dohányokat szívni egy pipából, csak amire be lett járatva. Persze azért nem csak ugyanolyan márkát, de ugyanolyan típusú szabad csak. Szal ha én a pipámat csirkepörköltnokedlival ízű dohánnyal járattam be, akkor nem szíhatok belőle se túrógombóc ízűt, se töltöttkáposztástejfölös ízűt, de azért egy sertéspörköltös, vagy csülökpörkölteset szíhatok. Ha meg natúrra le bejáratva, akkor meg csak natúrt.

Most ott tartok, hogy mindjárt elmegyek egy pipaboltba, aztán veszek kukoricacsutkából készült pipát, valami ezeröté, hogy ha mégsem jönne be a pipázás, akkor ne verjek el súlyos tízezreket. Jó randa pipák ezek, dehát nem udvarolni megyek velük. Ilyenek:


Ebbe a boltba megyek: http://www.gallwitz.hu/
Gallwitz pipa és gyöngy. Nemtom hogy jön össza a pipa meg a gyöngy, de hát nem az én dolgom. Nekem lesz egyszer boltom, annak az lesz a neve, hogy Hovitzer retikül és parizer, vagy Kichenbauer szárazelem és virágkarnevál, Schiller vadászrepülő és póniló, Purlitzer vastüdő és agyembólia...stb.
Majd beszámolok arról is, hogy sikerült az első...

Éne

Nincsenek megjegyzések: