Patakvér, vízóra és dobtrigger

Merhogy voltam vérvételen. Merhogy megkérdezte tőlem a doki, hogy mikor csináltak nekem ilyen labort vagy mifaszt. Mondtam neki, hogy azt én percre pontosan is meg tudom mondani akár, mert kb. a beóvodáztatásom és a gimnáziumi érettségim között lehetett. Azt mondta, hogy az már elég régen volt, úgyhogy akkor most engem beutal vérvételre. Kedden hajnal 5-kor frissen, fiatalosan kipattantam az ágyból, mint egy takony, elvánszorogtam a vérvételre. Ücsörögtem másfél órát, leadtam a papírom, erre azt mondta a nővérke, hogy holnap jöjjek vissza déltől kettőig, csak vérvétel lesz. Nem kell se pessenteni, se leadni a hírközlési kábelt, amit kisajtolok magamból. Szerdán bementem délre, mondtam a nővérkének, hogy jöttem vérzeni. Na az nekiállt sápítozni, hogy miért mentem el tegnap reggel, mert kerestek égen földön. Mondtam neki, hogy azért mert azt teccett mondani, hogy jöjjek vissza ma. Dehát azt azért mondta, hogy az eredményért jöjjek vissza. Úgyhogy péntek reggel 7-re jelenjek meg. Péntek reggel hajnal 5-kor cirka félóra alatt kipattantam az ágyból, és csak egy negyedóra kellett amíg elértem a fürdőig. Beértem hétre, akkor már a fakanalak és a lábasok remegtek a levegőbe ugrásra készen. A nővérke ahogy meglátott úgy fogadott, mint amikor a tékozló fiú hazatér. Fel is ajánlotta, hogy ha már itt vagyok, akkor akár kétszer is leveszik a vérem, ha kívánom. Mondtam, hogy inkább élve hagynám el az épületet, mert még szeretném hülye vénemberként idegelni a fiatalokat majd. Miszisz nővérke erre eleresztett egy aztecsakhiszed féle kacajt. A vérvétel az igen gyengéd volt, nővérke jól végezte dolgált, annál is inkább mert volt már vagy hatvan éves, csinált már egykétmilliárd vérvételt életében. Ennek nagyon örültem, mert jártam már úgy, hogy elmentem véradásra, ahova ilyen nulladik évfolyamos kezdő nővérkéket vezényeltek ki. Ki is kaptam az egyiket szerencsésen. Addig szurkált, meg forgatta bennem a tűt, hogy a végére úgy néztem ki, mint egy különleges kegyetlenséggel elkövetett emberölés áldozata, csak feküdtem vérbefagyva.

Vízóráról meg annyit, hogy jöttek aztán beszerelték. Előtte a gondnoknő ideadta a kulcsot, amivel ki lehet nyitni egy folyosót az első és a második emelet között, ahol le lehet zárni az egész vízellátást az épületben. Azt mondta, hogy arra vigyázzak majd, hogy ha nyitom ki, akkor nagyon lassan eresszem vissza, mert nagy a nyomás a csőben és nehogy szétvesse a hirtelen nyomásnövekedés valahol a rendszert. El is gondolkodtam, hogy milyen fasza lenne, ha valaki nem tunná miattam lehúzni a vécét, aztán vagy egy órát ott bújkálna a fonottkalács a fajanszban eregetve a friss péksütemény illatát, aztán meg amikor majd nem elég lassan nyitom meg, akkor a hirtelen víznyomás meg jól falhozvágja, hogy lehet kifesteni az egész emeletet. Lehetséges, hogy meleg hangvételű köszönő leveleket kaptam volna a postaládámba, hogy hova menjek és ott mit csináljak. Szerencsére nem kellett elzárni a vizet.

Hát a dobtrigger, az meg ilyen bizbasz, amit rá lehet aggatni a dobra és a dobütéseket elektromos jellé alakítja. Aztán, ha ezt belevezetjük egy pokoli masinába, akkor lehet hozzá fingás, meg büfögést rendelni, hogy amikor odaverek a dobnak, akkor tiszta gusztustalan lesz. Mondjuk eredetileg nem erre találták ki, hanem jól jön a hangosításnál, meg lehet csinálni belőle elektronyos dobot is, ami olyan embereknek jó, akik panelban laknak, és vízórát szereltetnek be, meg vérvételre járkálnak egy hétig. Mert, ha ide beszereznék egy akusztikus dobot, akkor asszem az első 10 perc után kilógatnának az ablakon a dobommal együtt. Viszont az én eletromos dobomnak nem valami jó a pergője, mert a belső dobtrigger nem jól érzékel, és ezért vettem egy külső triggert, ami jobban érzékeli a hálóbőr rezonanciáját és...áhh mindegy szarjátok le.

Ma mindenkinek a vendége vagyok!

Éne

Kapja be a világ, a kicsik és nagyok, a mai nap kibaszott rosszkedvű vagyok!

Méghozzá azé, mert el lett véve a heti zenélésem. Az egyik valami számítógépet szerel össze sürgősen, a másik meg dögrovásba jutott halaszthatatlanul. Úgyhogy a vége az lett, hogy ugrott a jó kis próba. Én meg reggel mit sem sejtve, boldog mosollyal gyermeki arcomon 20 kiló cintányérba öltözve jöttem befele, hogy majd jól megcsapdosom, mint Palibácsit a jégeső nyár derekán. Most meg vihetem haza dolgom végezetlen. Legalább szóltak vóna tegnap, hogy betegen szerelnek össze gépet, aztán ne hozzam be az összes hulladék vasat, ami csak a kezem ügyébe kerül. Még az a szerencse, hogy patkómágnessel nem kerestem meg az utolsó gombostűt. Dehát ezek ilyen emberek, nem törődnek a szomorú dobosokkal, csak élik az életüket. Azaz az egyik most nem éli, hanem inkább dögli az életét. Hát az meg a legnagyobb pimaszság, hogy valaki próba előtt lebetegszik, hogy megmozdulni alig tud. Az ilyen emberek gonosz mosollyal a szemükben nyalnák el az utolsó kakasos nyalókát a kalocsai árvaház aulájában. Kár is szót vesztegetni, mert újra elzokogom magam.
Pipát se vettem még...

zigasság

Az az igasság, hogy basztam elmenni a pipaboltba, mert gondoltam megvárom Bagyit, mert akkor egy felé megyünk, aztán addig vártam rá, amíg jól bezárt a bolt. Most itt vagyok gyöngy nélkül, kilóg a seggem a nadrágbul. Kb ilyen szomorú vagyok most:

Pipázásrul, errül, arrul...

Az az igazság, hogy eldöntöttem, hogy kiprobálom a pipázást (hehe, jóvan, nem fogok senkit lepippantani, lehet csendbe maradni). Ezidáig szivaroztam, ez is jó mulatság, de gondoltam a pipázást is ki kéne próbálni, mert az is tetszik. Nekifogtam elmélyülni a témában, hát tudományban nem sokkal marad el a mikrobiológiától, vagy a génsebészettől, kicsit sokmindenre oda kell figyelni. Aszittem, hogy csak veszek egy csibukot, megtömöm valami kapadohánnyal, fájör in de hól, oszt pipázok mint egy törökbasa. Na a lóf...illetve a csudát.

Először ott kezdődik, hogy kurva sok pipa közül melyiket vegyem ugye. Az egyik így sederedik, a másik úgy kanyarodik, ilyen betét, olyan filter, gyökérpipa, tajtékpipa, még a Gyűrűk urában lévő összes pipát is megvehetem akár. Akkor utánna meg jött a pipadohány. Ne vegyek ilyet, mert ez szar, de azt meg csak az vegye aki nem kezdő, mert lezsibbad a feje, amaz meg aromásított, de az meg nem mindenkinek teccik. Mondjuk egy csirkepörköltnokedlival ízűt kipróbálnék, innék hozzá uborkalevet.

Na, ha megvan a tőtelék, akkor még mindig nem vagy ki a vízből, mert nem csak annyi az egész, hogy telivágod a pipát, kisujjaddal ráfojtassz, oszt szíhatod. A lóf...csudát! Egy pipát azt be kell járatni, mint régen a skoda százhuszat, nem lehet csak egyből belecsapni a lecsóba.
Először tömd meg lazán, csak félig, aztán óvatosan gyúccsá rá, de ne szívd el, hanem hagyd égni, hogy a tűztér jól kiégjen. Félóránként megint gyújtsd meg, és megint hagyd égni. Olyan óvatosan kell vele bánni, mint a szűzmárja kedvenc lábasával. Aztán még vagy kéthónapig ne is használd rendszeresen, mert akkor elbaszod a jókis pipát.

A másik tévhitem az volt, hogy mindenkinek van egy darab pipája, oszt abból porszívózik, csak a gyűjtőknek van ezer. Na a lóf...azaz csudát! Nem lehet ám más dohányokat szívni egy pipából, csak amire be lett járatva. Persze azért nem csak ugyanolyan márkát, de ugyanolyan típusú szabad csak. Szal ha én a pipámat csirkepörköltnokedlival ízű dohánnyal járattam be, akkor nem szíhatok belőle se túrógombóc ízűt, se töltöttkáposztástejfölös ízűt, de azért egy sertéspörköltös, vagy csülökpörkölteset szíhatok. Ha meg natúrra le bejáratva, akkor meg csak natúrt.

Most ott tartok, hogy mindjárt elmegyek egy pipaboltba, aztán veszek kukoricacsutkából készült pipát, valami ezeröté, hogy ha mégsem jönne be a pipázás, akkor ne verjek el súlyos tízezreket. Jó randa pipák ezek, dehát nem udvarolni megyek velük. Ilyenek:


Ebbe a boltba megyek: http://www.gallwitz.hu/
Gallwitz pipa és gyöngy. Nemtom hogy jön össza a pipa meg a gyöngy, de hát nem az én dolgom. Nekem lesz egyszer boltom, annak az lesz a neve, hogy Hovitzer retikül és parizer, vagy Kichenbauer szárazelem és virágkarnevál, Schiller vadászrepülő és póniló, Purlitzer vastüdő és agyembólia...stb.
Majd beszámolok arról is, hogy sikerült az első...

Éne

Csak ülök itt és nézek hülyén...

...oszt akkor most mi a retket írjak ide?...

Jó kis blog, az ember elsírhatja a bánatát, hátha megsimogatja valaki a buksi fejét, aki erre jár. De olyan energiaszegény napom van, hogy egyetlen épkézláb mondat nem jut eszembe. Mondjuk ez nem csoda, mert amúgy sem szokott ilyen baleset történni velem, de az a baj, hogy semmi humoros meg vicces se.
.
.
.
.
.
.
.
Najóvan, kapjátok be gyíkok, én leléptem.

".....és a 2351231278381273123126371. napon teremté Isten a PetyusBlogot, s látá az úr hogy valamit jól elbaszott..."

Hát énis erre a sorsra jutottam, hogy nekem is lett blogom. Öszintén szólva a PetyusBlog megszületése nem teljesen csak az én számlámra írható. A vétségben jelentős szerepe vagy Bagyinak is, mert csinált magának blogot és ezt én nem nézhettem tétlenül, úgyhogy nekem is kellett csinálni egyet, kipróbálásféleképpen. Ráadásul Balunak is van, és mégis van neki családja is, meg földönfutó se lett tőle, úgyhogy nem lehet ez olyan veszélyes dolog. Remélem lebuzizni se fog senki.

Nemtom mit fogok ide írni, de ahogy magamat ismerem, leginkább a tömény hülyeségnek látom esélyét. Majd néha megpróbálok valami komoly dolgokról is írni, pl az árpádház portásának hiteles családfájáról, vagy az Ikarus buszgyár 1934-es gazdasági mutatóiról. Majd kiderül mi lesz belőle. Bagyi azt mondta, hogy ő fogja olvasni, úgyhogy nem maradok közönség nélkül se.

Első megmozdulásommal felhívnám a figyelmet Bagyi és Balu blogjára is, ne csak engem anyázzatok. A linkek azok jobb oldalt vannak. Ja meg a zenekar oldalának a linkje is ott van. Ráadásul oda is csak én írok, mert a többiek basznak írni akármit is. Ilyen emberekkel vagyok körbevéve. Hogy fogja így az emberiség meghódítani a naprendszert? Ezekkel? Ugyan...