Az űrkutatás fontos kérdései 1.

Most pedig beszéljünk a hónajjszagról...és most hogy a nők kimentek a szobából, szót ejthetünk egy igazán férfias témáról, a hónajjszagról. Most pedig, hogy mindenki kiment a szobából, inkább nem beszélek a hónajjszagról. És mivel nincsen egy épkézláb témám se, amiről lehetne blogolni, ezért elindítok egy tudományos sorozatot, amelyben az űrkutatás fontos kérdéseit fogjuk górcső alá venni sorban. Ez itt az első:

Miért nem építenek a Holdra kocsmát?

Először tekintsünk vissza a múltba. A Holdat az Apollo program keretében, több esetben is súlyos atrocitások érték, mivelhogy leszálltak rá. Utoljára ez 1972. december 11-én történt meg, az Apollo-17-el. Azóta nem járt ember a Hold felszínén. Mostanában kezdik újra elővenni a Holdraszállás kérdését, merhogy itt van a pofánkba és akkor ménem megyünk má oda. Rengeteg tudományos érv és ellenérv született a kérdésben. Vannak akik gazdasági hasznot látnak benne, mert sokféle kő meg mifranc van ott. Vannak akik az űrkutatásban látják a fontosságát, mivel nincs légköre és kisebb a gravitáció, ezért a kilövést egy közepes kvalitásokkal rendelkező súlylökő is el tudná végezni. Mindezek az érvek, azonban kevésnek bizonyultak ahhoz, hogy kellően vonzóvá tegyék a Holdat.

Tudományos esszémben bemutatom, milyen eszközzel lehetne benépesíteni űrbéli kísérőnket. Énszerintem kocsmát kéne építeni a Holdra.

Először is. Ha körülnézel éppen ott ahol vagy, hát dögöjjek meg, ha 100 méteren belül nem találsz egy kocsmát, de akár kettőt is, bár ezt inkább nem állítom, mert nem akarom így végezni. Ha benézel a kocsmába, valószínű hogy nem fog kongani az ürességtől. Egy két régi bútordarab bizonyos, hogy ott tölti az életének egy jelentékeny részét, estére meg minden kocsma megtelik boldogan csivitelő kedves alkoholistákkal, akik kedélyes bicskázásokat rendeznek, és kitűnő széklábakat csapnak egymás fejéhez, csak a tréfa kedvéért. Ráadásul sok részeg embert haza is kell fuvarozni, tehát kellene egy taxitársaság is. Takarítószemélyzetre is szükség van, mert ha a sok részeg összehugyozza a Holdat, meg teliköpködi cigarettacsikkel, másnap éjszakára ki kell takarítani, nehogy a Földön az emberek feje fölé egy hugyos szemetes Hold kerüljön. Tehát ahol kocsma van, ott ember is van, ezért ha a Holdra kocsmát építünk, akkor tuti, hogy ember is lesz a Holdon.

Másoccor. Képzeljük el, hogy mi vagyunk az űrhajósok, akiket kilőnek a meszes picsába, egy bazinagy rakétán, hogy ugyan mennyünk má el a Holdra, oszt hozzunk követ egy szatyorral. Megérkezik az ember a Holdra, kiszáll a gépjárműből, körülnéz, aztán azt látja, hogy nincsen semmi szórakozási lehetőség. Végiggürcöli a napot, a nehéz űrruhában (ami a Holdon végülis nem olyan nehéz az igaz) hajlong, szedi a követ kilószám, mint valami amatőr gombász a légyölő galócát, kísérleteket hajt végre, szaladgál ide oda, aztán mire leszáll az este, lenyugszik a Nap és feljön a Föld, akkor meg nem tud elmenni egy jóféle kocsmába, hogy a nehéz testi munka után leigya magát amúgy rendes paraszt módon. Ehelyett téblábol még egy kicsit a nagy büdös üres Holdon, azzal szórakozik, hogy milyen messzire tudja rugdosni a köveket, kicsit még fütyörészik, esetleg telifingja az űrruhát, aztán amikor megunja, akkor meg visszamegy a szűk holdkompba, aztán alszik, holnap meg jöhet haza. Nem csoda, ha az ember nem vágyik a Holdra.

Harmadszor. Vegyük Magyarország szerepét az űrkutatásban. Hát igen kicsi, mondhatni apró. Viszont, ha kocsma lenne a Holdon, akkor biztos, hogy egyből élre ugranánk az emberes űrutazás terén, merthogy minden utolsó suttyó hülye nekifogna rakétát építeni (nekem már van rakétám, csak a kocsmára várok), hogy reggel kilenckor már a kapuba toporogjon, hogy végre nyissák már ki a kocsmát. Magyarország lenne az űrrepülés mekkája, az egy főre eső rakéták száma meghaladná az egy főre eső autók számát. Úgy utazna a magyar a Holdra, mintha csak a sarki kocsmába biciklizne el, hogy bekapjon még reggeli előtt egy deci kevertet. Délre meg már haza is lehetne érni.

Hát ezért kéne kocsma a Holdra.