Belső monológ

Nemrég olvastam az Óbudai hírmondóban egy novellát, valami versenygyőztes. Egy fiatal csákó írta, és arra gondoltam, hogy én is megpróbálkozok vele. Előre bocsájtom, kicsit szokatlan lesz tőlem a komoly téma, dehát ezt is ki kell próbálni egyszer. Íme hát:

Nézem az embereket. Semmi különös, csak ülök és nézem, ahogy a kora tavaszi estében, a tél nyomásától és ruháitól megszabadulva, derűsen sétálgatnak a macskaköves utcán. Egy pár halad el előttem, elkapok egy mondattöredéket, szilánkok az életükből, "...ha még egyszer megtudom, hogy kefélsz a Judittal, én levágom a ...". A tér tele utcai árusokkal, és amatőr zenészekkel. Közepén egy szökőkút, még nem működik. A szökőkútról anyám jut eszembe. Anyámról, apám. Apámról nagyanyám, róla nagyanyám lánya, és róla az ő fia. Rádöbbenek, hogy ez én vagyok. Eszembe jutottam saját magamnak. Az élet körforgása, születünk, élünk és meghalunk.
Előttem az asztalon söröspoharak sorakoznak, de mind üres. Szomorú látvány. El kéne indulnom haza. A tér túloldalán egy nagy hirdetőtáblán egy gyönyörű nő éppen egy jégrémet vesz a szájába. Vajon az bizonyos Judit is így csinálja? A gondolatra merevedésem lesz. Elültem a lábam, megmerevedett, fel kéne állni, hogy újra normális legyen benne a vérkeringés. Feltápászkodok, és elindulok. Körülöttem minden fakó, szürke és bizonytalan. Elmegyek egy újságos mellett, a színes magazinok címlapjai mintha ezer kis ablak lenne ezer másik világ felé. Megállok, és nézem ahogy az eladó az anyámat szidva felszedegeti az újságokat, amiket levertem. Látom rajta az utálatot, ahogy éppen a talpam alól próbál kirángatni egy autós magazint. Ára: 7800 forint. Könnyen jött, könnyen ment. Megfordulok és keresztülvágok a téren. Középen megállok a szökőkútnál, üres, de én szinte hallom a csobogást, a cseppek hangját, ahogy elmerülnek, megtörve a víztükör simaságát. Az emberek elhúzódnak tőlem, és értetlenkedve néznek rám. Vajon mi bajuk lehet? A csobogás abbamarad. Kicsit jobban érzem magam. Felhúzom a sliccem és a szökőkút pereméről lelépve tovább indulok. Nem lakom messze, csak pár sarok. Ott hagyom a teret, a vidám embereket, a boldogságot. Nem tartozom közéjük, és ők sem tartoznak hozzám. Már az újságárus sem követ ordítva és nem kéri a magazinok árait. Nem törődnek velem.
Egy kis utcán megyek tovább, nagyon keskeny, majdnem sikátor, kerülgetni kell a kukákat, némelyik magától feldől, amikor elmegyek mellette. Az ablakokból tévéműsor és horkolás zaja szűrődik ki. Hirtelen egy érdekes illat csapja meg az orrom, Megállok, mélyeket szippantok belőle. Valamire emlékeztet, de nem jut eszembe mire. Kutatok az emlékeim között, próbálom azonosítani. Felidézem a munkahelyem, a lakásom, eljutok egészen a gyermekoromig. Sorra veszem anyám süteményeit, és a kert minden zugát, amit úgy ismertem mint a tenyeremet. Egyik sem és mégis mindegyikre emlékeztet az illat. Megint mélyet szippantok belőle. Érdekes. Aztán meghallom, ahogy a mellettem lévő kis ablak mögött valaki lehúzza a vécét. Tovább indulok, már haza szeretnék érni és lefeküdni és betakarózni a hideg takaróval.
Az bejárati ajtó előtt megállok, előkaparom a kulcsot. Nem tudom melyik nyitja, nem emlékszem, de majd valamelyikkel sikerül. Próbálkozom egy ideig, és közben észreveszem, hogy a zár körül a fa tele van új karcolásokkal, és kulcsnyomokkal. Eszembe jut az öreg Pista, aki az öreghegyen lakott egy kis viskóban. Volt neki egy pulikutyája. sokszor ültem mellette és néztem, ahogy sárga öreges ujjaival, fekete dohányt rak a cigarettás papírba, aztán megnyalja, összesodorja és rágyújt. Még gyerekkoromban meghalt, elvitte józsvafői busz, amikor a gumicsizmáját akarta megkötni az út közepén, de nem volt rajta cipőfűző ezért sokáig tartott. Persze akkor is részeg volt. Végre kinyitom az ajtót, és a lépcsőházban találom magam. Felmegyek a lépcsőn és megnyomom a lift gombját. Nem indul el, ezért újra megnyomom. Utálom az öreg házakat, és az öreg lifteket. A harmadik nyomásra végre felgyullad a fény, és kinyílik az ajtó. Egy öregasszony jön ki a liftből, hajhálóban. Látszik hogy most kelt fel. Nem enged beszállnom, nekem támad, hogy miért nyomogatom a csengőjét az éjszaka közepén. Nincs erőm vitatkozni vele, felmegyek a lépcsőn. Felfelé megszámolom a lépcsőket, de a felénél abbahagyom, felesleges. Vajon miért fáj ennyire a jobb szemem és mindkét könyököm? Végre felérek az ajtómhoz. Ezt sem tudom melyik kulccsal nyílik. Próbálkozom, az élet csak ennyi. Mindenki csak próbálkozik, és egyszer úgy is sikerül. Elfordul a kulcs a zárban, és kinyitom az ajtót. Bent hideg sötétség fogad. Mintha meghaltam volna. Elbotorkálok a kapcsolóig, közben azonosíthatatlan dolgokban botlok meg, és van amit fel is borítok. Sosem voltam rendszerető ember, egyedül minek, biztos a szokásos rendetlenség az ami az utamba került. Felkattintom a villanyt, és elgondolkodok a látványban. Vajon mit keresek a biciklitárolóban? Mi vezetett ide? Biztos van oka, de fáradt vagyok ehhez is. Szeretnék lefeküdni. Kimegyek a tárolóból, az én ajtóm a szembelévő. Ahogy belépek egyből megérzem a megszokottság ismerős illatát. Itthon vagyok. Nincs erőm levetkőzni. Lefekszem, de még sok gondolat suhan át az agyamon, nehezen alszom el. Vajon most is a kádban fogok felébredni? Talán nem kéne éjjel részegen napszemüvegben lófrálni. Talán...

...küldöm, Icának, Jolinak, Floki kutyámnak, és mindenkinek aki szereti

Kivételesen nem saját akaratomból írok, hanem egy nagyon kedves felkérésnek szeretnék eleget tenni, merthogy a a banda felkért arra, hogy ha nem akarom, hogy annyira szétrúgják a seggem, hogy életem végéig ne tudjak tíz percnél tovább ülni rajta, akkor jobban teszem, ha hivatalos bejelentést teszek. Ez annyira meghatott, hogy éjfél előtt 5 perccel kénytelen vagyok megejteni a dolgot, mert félek, hogy a reggelt sem érném meg. Á nem, amúgy nagyon kedves emberek, Balu például a dobost nem veszi zenész számba, de azért mindig megesik rajtam az az áldott jó szíve és aszondja, hogy a dobos a zenész legjobb barátja. Szóval egy rossz szavam sincs rájuk, igaz sok jó se.

Nade. Ezúton szeretném bejelenteni fergeteges turnézáró és évadzáró koncertünket, ami egyben turnényitó is, ha úgy vesszük, mert ez egy ilyen egy koncertes turné. Namostan itt kiemelem középre tolva, hogy még hivatalosabb legyen:

Hátsó Dupla Houdini koncert
2008. december 22.
After Music Club


Ez a klub ez a blahától van nem messze, el kell indulni jobbra, aztán második utca balra, a fekete nindzsákat jatagánnal lejatagánolni, aztán a levegőből támadó Black Dragonokat icesnake varázslattal levarázsolni, majd a...najóvan inkább rakok ide egy térképet:


Nagyobb térképre váltás


Pontos időpontot nem tudok mondani, kb. reggel félnyolc és este féltizenegy körülre tudnám belőni. Lesz egy másik zenekar is, valszeg mi leszünk az elsők, kb. este 9 óra körül fogunk kezdeni. Ha nyolcra odajöttök, még tudtok előtte kicsit melegíteni.
A hely elfogadható, lehet inni, meg ülni meg állni, meg muzsikát hallgatni.
Na mit hagyok ki még vajon? Szerintem semmit.

Gyertek el! Aki nem jön el, annak elküldök egy képet Bagyiról amikor részeg, büntetésből!

Ja! Koncert után a hölgyek részére a VIP öltözőben kígyósimogatással kedveskedünk, a kígyót a zenekar tagjai fogják biztosítani :). Najóvan csak marhulok, nincs is VIP öltöző...gondoljatok bele, Bagyi meg Balu ott fog a színpadon átöltözni, brrrrrr....

HDH

Króm, bőr és pedál

...nameg hurkafőző üst méretű tamok is. Rövid leszek ígérem. Möggyütt a dobom csütörtökön. Először azt hittem, hogy csak a felét küldték el, mert két közepes méretű dobozt hozott a futár, de aztán amikor kinyitottam láttam, hogy széjjel van szedve az egész, aztán a dobtestek össze voltak csúsztatva mint a matrjóska, vagy matrpista vagymilyen babák. Így utólag aszondom jogos, mer ha rám bízták volna a csomagolást valszeg az én megoldásom az lett volna, hogy fogom a celofánt aztán úgy ahogy van a dobszett, állványostul, székestül, dobosostul körbetekerem, csináltam volna ilyen dobszett alakú csomagot, oszt had szóljon. Lehet megkergettek volna a futárok, mert nem tudtak volna fogást találni sehol rajta. Szóval belátom hogy jó, hogy nem én csomagoltam. Olyan hatása volt az egésznek, mintha kapna az ember egy teszkós szatyor bizbaszt, és addig építi, amíg kijön belőle egy holdrakéta, bónusz asztronautával. Szóval szerelgettem erősen, ma a lábdobbal be is fejeztem. Bőröket nem mertem nagyon megfeszíteni, mert féltem, hogy egyszer az egyik megpattan aztán kicsapja a szemem a fejemből, én meg leshetek a lukon kifele. Nem lett volna jó. Hétfőn ha minden igaz elvisszük próbára a Bagyimobillal, aztán ott jól megverem, meglátjuk hogy szól.

Mutiképek:



Mielőtt elindulna a szóbeszéd meg a pletyka, a lópokrócot nem véletlen hagytam benne, hanem direkt. Nemtom ezzel most normálisabbnak tűnök-e de nembaj, kell egy kis titokzatosság.
Na mennyetek a dógotokra, nincs itt semmi látnivaló.
Éne

Jelentem még élek és dobot veszek...lehet bőgni

Nem mondom, hogy éppen tegnap volt a napja, hogy utoljára írtam ide, mert nem lenne igaz. Sorsom hányattatásának történetét nem mondom el, aki kíváncsi rá nézze meg a kedvenc szappanoperájának a következő részét, és abból deriváljon magának egy történetet, na éppen velem is azt történt. Csak annyit mondok, hogy hónajjal fingani vidámabb dolog.

Kedves olvasóim közül, akik vannak vagy ketten, esetleg hárman, sérelmezték is ezt a dolgot, az egyik még azt is üzente nekem Balutezsvérrel, hogy kapjam be, amiért nem írok. Mivel kulturált és intelligens ember vagyok, csak a költőt tudom idézni, aki azt írta egykoron a South Parkba, hogy vedd elő. Mondjuk azt megköszönném, hogyha valaki megnyugtatna, hogy nem férfi az illető...

Noshát, amiért is rákényszerülök posztolni, merhogy vettem egy dobfelszerelést. És most elmesélem, hogy hogy is volt, mert hajaz a pipára erőteljesen a történet. Az aprópopója a vásárlásnak az az, hogy december 22-én kénytelen leszek használni. December 22-ről azt kell tudni, hogy ezen a napon ünneplik a névnapjukat a következő személyek: Zénó, Anikó, Flavián, Flávió, Fláviusz, Judit, Jutta, Némó, Nina, Ninell, Teofánia, Tifani, Xavéria. A Teofánia görög -> latin eredetű női név, jelentése: Isten megmutatkozott. Azt nemtom Isten miért mutatkozott meg, lehet vett a piacon magának egy Adidadores cipőt a kínaiaktól, aztán gondolta, hogy had lássák a bárányok. Ezeket csak azért írom le, hogy Bagyinak ne kelljen kiwikipédiázni a tudományt, hanem egyből kézhez kapjon minden információt. ...na most lefaszozott fogadjunk. Nade, ez a nap még egy esemény miatt is be fog vonulni a világtörténelembe, és egy lapon fogják említeni a tranzisztor feltalálásával (Bagyi: 1947. dec. 22. ...most megint lefaszozott), szóval a nagy világrengető esemény, hogy Isten mellett mi is meg fogunk mutatkozni, azaz a zeneakar.

Magyarul december 22-én Hátsó Dupla Houdini koncert az After Music Club-ban, vagy Pub-ban nemtom mi a vége. Aki akar az jöjjön el, aki meg nem az meg ne jöjjön. Mi ott leszünk, mert különben randa koncert lenne, ha mi nem mennénk el.

Na végre belevágok a lényegbe. Szal a koncert miatt kellett nekem dobot venni. Az ember ilyenkor meghatározza azt a pénzbeli rendelkezésre állást, amennyit a kívánt instrumentum megvételére át tud csoportosítani. Na én meghatároztam, aztán nekifogtam instrumentumot keríteni, hogy akkor most milyen dobot is vegyek. Merhogy ha az ember ilyesmit vesz, akkor ugye szeretné a legjobbat venni a pénzéért. Na a nyakamba vettem az internetet, felástam töviről hegyire, hogy akkor mi is jöhet szóba. Nos az én igényeimet úgy tudnám összefoglalni, hogy legyen ócsó, és el tudjam vinni koncertre, ahol ha jól megverem, akkor ne rúgjon pofán, mer gyenge az állványzat. Nem volt nehéz meghatározni a kategóriát, mert a hülye meg én is láttam hogy ez alsó kategóriát jelenti. Na egyből találtam is kb. 10 fajta márkát ami ennek meg is felelt szépen, a legóvödrökből összerakott 10 forintos dobszettől a normálisnak mondható 100ezres szettig. A java még csak most kezdődött, mert akkor ezekről fel kellett ásnom minenféle infót. Például, hogy milyen az állványzat ugye, mer mivan ha összerakom a dobszettet a szinpadon, Balu szokása szerint fingik egy félhangosat éppen akkor, amikor el tudja takarni egy vaskos pengetéssel, és a dobomról meg lemálik a festék, meg elkorrodál az állványzat és darabjaira hullik szét éppen szám közbe. Szal erre is gondolnom kell. Az sem mindegy, hogy milyen bőrt kapok hozzá. A bőr ezesetben nem azt jelenti, mint a női retikülnél, hogy szarvas, vagy krokodil, hanem a doboknak az aljára meg a tetejére van kifeszítve ilyen műanyag lófasz, és én meg azt ütöm, mint valami hülye. Remélem érthető. Naszóval, ha nagyon ócsó dobot veszek, akkor megvan az esélye annak, hogy olyan hangja lesz, mint nagyanyám repedt fazekának, amikor leesett a konyhakőre, mert forró volt a füle. Persze ezeket a bőröket lehet cserélni is, de ebbe már nem merültem bele, mert az meg megint olyan szövevényes történet, mint a juing család élete. Szal nekem olyan dob kellett, amin elfogadható bőrök vannak. Na ezek alapján leredukáltam a dobszettek számát 5-re. Akkor nekifogtam keresni videjókat, hogy melyik hogy szól. Ez abból állt, hogy elmentem a jútúbra, és rákerestem a dobokra. Ilyenkor kiadott 200 darab videjót, amiből jó ha pár darab értékelhető volt, és ezek is kb olyanok voltak, hogy Pistike a család hülyegyereke kapott karácsonyra egy dobszettet, és akkor apuka büszkeségtől dagadva felvidejózta, ahogy éppen bénázik rajta a csemete, és ha lehet mindezt a legtorzabb hanggal felvéve, amit csak ki tudott csikarni a vhsből. Én meg így próbáltam valamit kihámozni, hogy vajon milyen hangja van a dobszettnek. Ehhez képest a kvantummechanika csak egyszerű találóskérdés. Na az 5 darab dobszettből maradt 5, mert nem jutottam semmire. Akko meg elmentem fórumozni. Kb egy hét alatt feldolgoztam az egész kibebaszott dobos fórumot, kiolvastam mint pap a bibliját. Minden dobszettről írtak jót is meg rosszat is, éppen kinek milyen kedve volt. Ráadásul sokszor volt olyan, hogy ha valaki valamiben nem értett egyet a másikkal, akkor elkezdtek vitázni, és 10 oldalon keresztül csak az anyázást olvastam, meg azt hogy ki miért nem tud dobolni, meg különbenis menj a kurvaanyádba. Úgyhogy nem volt egy egyszerű kutatómunka, inkább kerestem volna az északisarkon piramist. Na itt már a fenébe kívántam az egészet, merhogy faszé kell nekem dobot venni, mert már nézem vagy két hete és csak nem akar kisülni semmi. Aztán írtam a fórumba, hogy itt van 5 fajta dobszett, oszt melyiket vegyem. Mindegyikre érkezett szavazat, asszem ezt elárulhatom, de csodálatos módon az egyikre három is érkezett, úgyhogy most ezt veszem meg. A neve Mapex Q, fekete is, dob is, nem is olyan nagyon szar, nekem jó lesz, hogy odacsapjak. Rakok ide egy képet, eze:



Nade a lényeg, hogy már hagyhatom a fenébe az egészet, mert már pénteken megjön. Szóval így történt.

A történetben szereplő személyek csak a fantázia szülöttei, hasonlóságuk bármilyen élő vagy nem élő személyre nézve csak a véletlen műve, mert különben megvernek, egyébként meg szerintem ilyen csókákat csak kitalálni lehet, mert ha nekem egyszer gyerekem lesz, és az ultrahang kimutassa hogy Bagyititisze, vagy Balufózisa van, akkor rá fogom beszélni az asszonyt, hogy inkább vegyünk egy kutyát.

Najóvan, részemről ennyi.
Éne

Lázbérc, takonyvölgy és Norvégia

Az az igazság, hogy hétvégére sikerült összeszednem egy jófajta betegséget, amivel elszórakozhattam, időtöltés gyanánt. Pénteken egész nap úgy éreztem, mintha hibásan működne a hűtőrendszerem, mert hol melegem volt, hol meg hidegem. Egész nap csak öltözködtem, meg vetkőztem éppen a pillanatnyi mikroklímám szerint, olyan voltam, mint valami cikruszi bohóc, akinek az a világszáma, hogy 10 perc alatt 300-szor átöltözik. Egész nap csak a kardigán zippzárjával ciceregtem ahogy rángattam leföl. Hála a mindenhatónak, aki a saját képére engem is megteremtett, még pont ki tudtam húzni a munkaidő végéig, igen rosszul esett volna, ha idő előtt abba kellett volna hagynom a nemzet szénásszekerének a tolását. Aztán öt óra után két perccel fejjel bezuhantam az ágyba, magamra rántottam három paplant, oszt hajcsi. Écaka aztán megint belefogtam a bécsikeringőbe, hol betakaróztam, hol ki, de olyan is volt hogy félig takaróztam be és kinyitottam az ablakot, 10 perc múlva becsuktam az ablakot és három paplan, amit aztán 5 perc múlva lerúgtam magamról és nyithattam megint ki az ablakot. A szombatot egyhuzamba végigdöglöttem, aminek az eredménye az lett, hogy megfájdult a nyakam, meg a hátam, úgyhogy vasárnapot már inkább függőlegesbe töltöttem, igaz már nem is voltam olyan szarul, csak kicsit. Most éppen ott tartok, hogy a hőháztartásom már stabilizálódott, a torkom az még fáj baszottul, ráadásul olyan, mintha egy nokedli megült volna a gigámon, aztán se le se fel, se lenyelni nem tudom, se megrágni, csak nyeldeklek, mint a kisdiák, aki rábaszta a tanár ujjára a teremajtót, hogy leesett róla a köröm.

Viszont valamelyik écaka láttam életem legeslegjobb betelefonálós játékát. Valamelyik fiszemfaszom kábeles adón volt, már nemtom melyiken. Volt egy feladvány mondani kellett IA-ra végződő országokat, és aki eltalálja, hogy mi van a borítékban az nyer péztet. Egy faszi vezette, kegyetlen sót levágott, azért is ragadtam ott. Előszöris az arcomba ordított, hogy neki már mennie kell és nem maradhat tovább, ez a műsor vége, úgyhogy még van 10 másodperc, hogy valaki telefonáljon. Elkezdett visszaszámolni, 10 másodpercet elhúzta kb. negyed óráig. Letelt az idő, akkor meg úgy nézett rájam, hogy majd elsüllyedtem szégyenembe. Elkezdett ordítani, hogy ménem telefonálok, amikor tudja, hogy tudom a megfejtést, hisz ez olyan nyilvánvaló és egyszerű feladvány, nem hiszi hogy én nem tudom és rohaggyak meg, ha nem telefonálok, mert amúgy meg a műsor vége van már, és mennie kell, nem maradhat tovább, mert ennyi, kész, vége a műsornak, de azért még van pár másodperc és telefonáljak. Na ezt így nyomta vagy félórát, hogy már mindjárt megy, volt hogy az ajtóból fordult vissza, meg kiintegetett a képernyőből valakinek, hogy mindjárt indul, aztán még elmondta tízszer, hogy micsoda nyilvánvaló és egyszerű. Nekem is eszembejutott hirtelen akár 10 ország is,pl. Dánia, Albánia, Litvánia, Nickaragia, szóval volt lehetőség. Aztán eccercsak jött egy telefonáló, valami öregasszony elhitte, hogy tényleg tudja a megfejtést, aztán jól jön a kis pénzecske is, úgyhogy méne. Innentől idézek:
- Haló!
- Haló, tessék mondani a megfejtést!
- Norvégia!
- Sajnos nem, mert Mikronézia. Aviszontlátásra.
Következő pillanatban már reklám volt. Gondolom, hogy ne hallatszon be a méteres káromkodás. Én viszont jót röhögtem.

Mélabús pásztorkutya

Az az igasság, drága feleim, hogy azé nem írtam már vagy fasztuggya mióta, mert nem történik semmi. A kedvem körülbelül a béka segge alatt van, mint a mélabús pásztorkutyáé, akit a címben emlegettem (legyen mondjuk a neve Zádori Ferenc díjnyertes pásztor és kutya).

A melóba csak szívás van, mint egy jól menő kuplerájban, csak valahogy a felállás nem az igazi, mert mi szívunk, ahelyett, hogy ugye minket szívnának. Márpedig a sorrend nem mindegy. Különbenis egy kuplerájban jobb elsőnek lenni mint utolsónak, hamár a sorrendről beszélünk. De ezt én csak így hallottam ugye...egy haverom mondta...khm...

Zenélés most takarékon pislákol éppen, mert Baluék készülnek a koncertre, nagy elánnal. Fasza lesz, annyi biztos, hogy én nem úszom meg józanul. A mi próbáink most ez miatt elmaradtak ebben a hónapban, de alig tudok már a seggemen megülni egy helyben, mer nem tudom levezetni az energiát magamból. Nehogy az legyen, hogy végre dob mögé ülök, aztán az első ütésbe beleviszem az összes felgyűlt enerdzsit, aztán olyat sújtok a dobbszettre, hogy a pergő felcsúszik a könyökömig, a pedálra meg olyat taposok, hogy a kalapácsot átlövöm a lábdobon, aztán beleáll szemben a falba, meg szerteverem a csilivili, alig használt cinjeimet, vihetem leadni a méhtelepre, oszt ott is csak fintorogva fogják átvenni, hogy miez a gyalázat. Majd kiraknak a próbateremből, mert elemi csapásra nem kötöttek biztosítást. Viszont végre kidobolnám magam. Meg legalább végre történne valami vidámság.

Volt a héten lakógyűlés. Aszittem nem élem túl. Nem mesélem most el, mert kevés hozzá a lelki erőm, hogy újra átéljem. Viszont megnyugodtam, hogy a mi házunkban is van elég hülye, legalább nem lógunk ki a sorból. A téma a ház felújítása és korszerűsítése, és a kivitelező cég adott elő zenés, műsoros estet. Eljött a kivitelező cég vezetője, meg az építésvezető, meg a finanszírozás vezetője, meg a buszvezető, meg Csingacsguk az apacsok vezére, meg az alpolgármester is. Elég jó előadást rittyentettek, nekem teccett, alá is írtam. Legnagyobb számot pont az én szomszédom adta elő. Csak egy részletet idézek fel a műsorából, amikor fennhangon felelősségre vonta a cégvezetőt, hogy ugyan mióta van ő ebben a szakmában, és a cégvezető szerényen annyit mondott, hogy 18 éve, akkor nagy felindult érzelemmel az arcán hozzávágta, hogy ő viszont 30 éve postás. Aztán ez a vonal ennyiben maradt, gondolom ez olyan lehetett neki, mint amikor autóskártyáztunk és a KGST Wartburgot legyőzte a Lamborgini Diablo. Nade mindegy.

...meg a kedves feleségét is!

Azt meg elfelejtettem mondani, hogy pipát még azóta se vettem...

Ez meg itt az igazi hülyeség: