Patakvér, vízóra és dobtrigger

Merhogy voltam vérvételen. Merhogy megkérdezte tőlem a doki, hogy mikor csináltak nekem ilyen labort vagy mifaszt. Mondtam neki, hogy azt én percre pontosan is meg tudom mondani akár, mert kb. a beóvodáztatásom és a gimnáziumi érettségim között lehetett. Azt mondta, hogy az már elég régen volt, úgyhogy akkor most engem beutal vérvételre. Kedden hajnal 5-kor frissen, fiatalosan kipattantam az ágyból, mint egy takony, elvánszorogtam a vérvételre. Ücsörögtem másfél órát, leadtam a papírom, erre azt mondta a nővérke, hogy holnap jöjjek vissza déltől kettőig, csak vérvétel lesz. Nem kell se pessenteni, se leadni a hírközlési kábelt, amit kisajtolok magamból. Szerdán bementem délre, mondtam a nővérkének, hogy jöttem vérzeni. Na az nekiállt sápítozni, hogy miért mentem el tegnap reggel, mert kerestek égen földön. Mondtam neki, hogy azért mert azt teccett mondani, hogy jöjjek vissza ma. Dehát azt azért mondta, hogy az eredményért jöjjek vissza. Úgyhogy péntek reggel 7-re jelenjek meg. Péntek reggel hajnal 5-kor cirka félóra alatt kipattantam az ágyból, és csak egy negyedóra kellett amíg elértem a fürdőig. Beértem hétre, akkor már a fakanalak és a lábasok remegtek a levegőbe ugrásra készen. A nővérke ahogy meglátott úgy fogadott, mint amikor a tékozló fiú hazatér. Fel is ajánlotta, hogy ha már itt vagyok, akkor akár kétszer is leveszik a vérem, ha kívánom. Mondtam, hogy inkább élve hagynám el az épületet, mert még szeretném hülye vénemberként idegelni a fiatalokat majd. Miszisz nővérke erre eleresztett egy aztecsakhiszed féle kacajt. A vérvétel az igen gyengéd volt, nővérke jól végezte dolgált, annál is inkább mert volt már vagy hatvan éves, csinált már egykétmilliárd vérvételt életében. Ennek nagyon örültem, mert jártam már úgy, hogy elmentem véradásra, ahova ilyen nulladik évfolyamos kezdő nővérkéket vezényeltek ki. Ki is kaptam az egyiket szerencsésen. Addig szurkált, meg forgatta bennem a tűt, hogy a végére úgy néztem ki, mint egy különleges kegyetlenséggel elkövetett emberölés áldozata, csak feküdtem vérbefagyva.

Vízóráról meg annyit, hogy jöttek aztán beszerelték. Előtte a gondnoknő ideadta a kulcsot, amivel ki lehet nyitni egy folyosót az első és a második emelet között, ahol le lehet zárni az egész vízellátást az épületben. Azt mondta, hogy arra vigyázzak majd, hogy ha nyitom ki, akkor nagyon lassan eresszem vissza, mert nagy a nyomás a csőben és nehogy szétvesse a hirtelen nyomásnövekedés valahol a rendszert. El is gondolkodtam, hogy milyen fasza lenne, ha valaki nem tunná miattam lehúzni a vécét, aztán vagy egy órát ott bújkálna a fonottkalács a fajanszban eregetve a friss péksütemény illatát, aztán meg amikor majd nem elég lassan nyitom meg, akkor a hirtelen víznyomás meg jól falhozvágja, hogy lehet kifesteni az egész emeletet. Lehetséges, hogy meleg hangvételű köszönő leveleket kaptam volna a postaládámba, hogy hova menjek és ott mit csináljak. Szerencsére nem kellett elzárni a vizet.

Hát a dobtrigger, az meg ilyen bizbasz, amit rá lehet aggatni a dobra és a dobütéseket elektromos jellé alakítja. Aztán, ha ezt belevezetjük egy pokoli masinába, akkor lehet hozzá fingás, meg büfögést rendelni, hogy amikor odaverek a dobnak, akkor tiszta gusztustalan lesz. Mondjuk eredetileg nem erre találták ki, hanem jól jön a hangosításnál, meg lehet csinálni belőle elektronyos dobot is, ami olyan embereknek jó, akik panelban laknak, és vízórát szereltetnek be, meg vérvételre járkálnak egy hétig. Mert, ha ide beszereznék egy akusztikus dobot, akkor asszem az első 10 perc után kilógatnának az ablakon a dobommal együtt. Viszont az én eletromos dobomnak nem valami jó a pergője, mert a belső dobtrigger nem jól érzékel, és ezért vettem egy külső triggert, ami jobban érzékeli a hálóbőr rezonanciáját és...áhh mindegy szarjátok le.

Ma mindenkinek a vendége vagyok!

Éne